„Kovács Zoltán (PUKI) Kispályás emléktorna”
Tisztelt megjelentek!
Szeretettel köszöntöm mindannyiunk Pukijának hozzátartozóit, a megjelent csapatok tagjait, valamint a nézőket!
Oly sokan halnak meg értelmetlenül, miközben még élhettek volna.
Emlékezni jöttünk ma ide. Emlékezni a szerető férje, édesapára, munkatársra. A mindig vidám futballistára, aki jókedvével még a vereség ízét is megédesítette. Akinek a játéka hiányozni fog, bármikor labdába rúg az ember.
Amikor elveszítünk valakit, aki közel állt hozzánk, valami, amit tőle kaptunk, tovább él bennünk. Ezért rendezzük meg ezt a kispályás tornát, a családtagokkal, a régi csapattársakkal, ellenfelekkel, ismerősökkel, megjelentekkel együtt. Úgy emlékezzünk rá, ahogyan szeretné, és ahogyan Ő is tenné: Tisztelettel, de vidáman, jókedvűen! A játék is legyen ennek a mentalitásnak a jelképe! Zoli jusson eszébe mindenkinek egy-egy kötény vagy visszahúzós csel láttán, vagy éppen ha a kapus fekszik a gólvonalon a harmadik lövő cseltől.
Csepeli Szabó Béla idézetével zárom mondandóm:
Aki ember volt, küzdő, tiszta ember,
változzék át bár porladó rögökké,
az élőkben tovább él - mindörökké.
